Ha a Thanatos befelé irányul, a személy felé, akkor az egyén önmagát bünteti...Ha a Thanatos befelé irányul, a személy felé, akkor az egyén önmagát bünteti, végső soron öngyilkossághoz vezet. Ha kifelé, akkor ellenségességként, destruktivitásként, gyilkosságként jelenik meg.
Ha a Thanatos befelé irányul, a személy felé, akkor az egyén önmagát bünteti, végső soron öngyilkossághoz vezet. Ha kifelé, akkor ellenségességként, destruktivitásként, gyilkosságként jelenik meg. Az agresszív impulzusoknak valamiféleképpen felszínre kell törniük, különben felhalmozódnak és betegségeket okoznak. Ha nincs mód az agresszió levezetésére, akkor ez valamilyen robbanást fog eredményezni. Freud szerint a társadalom lényeges funkciója, hogy ezt az ösztönt szabályozza és hozzásegítse az embereket, hogy szublimálják, azaz a pusztító energiákat elfogadható, hasznos viselkedési formákban vezessék le.
Az agresszió freudi robbanását, kitörését figyelhetjük meg az Argo című magyar film Psycho nevű gyilkosán. Képzeljünk el egy olyan embert, akinek rezzenéstelen a tekintete, néma, "mintha a csak a teste volna velünk, s lelke már messze járna"...Ez az ember "bekattan", mikor a gyorsétterem kiszolgálója a maga bugyutaságával és munkaköri kötelességének megfelelően kedvesen érdeklődik, mit adhatna még el az éhes utazóknak, s kegyetlen brutalitással meggyilkolja. A színész mimikája nagyon kifejező. Bizonyos ingerek hatására felgyülemlik benne az agresszivitás, s a legdurvább formában adja ki magából.
A környezet hatása
Az agresszív viselkedés megjelenését a tapasztalat és a szociális hatások nagymértékben befolyásolják. Ezt a nézetet hirdetik az ún. szociális tanuláselmélet megalkotói. Egy viselkedés beépüléséhez elegendő, ha valaki megfigyeli a társait, nincs is szükség ehhez se jutalomra, se büntetésre. "Amivel a többiek sikert érnek el, ami másoknál jutalomban részesül, az nagyobb valószínűséggel jelenik meg a megfigyelőként jelenlévő személyeknél is előbb-utóbb. Ez az elmélet elveti az agresszió ösztönként, vagy a frusztráció eredményezte hajtóerőként való felfogását, ehelyett azt állítja, hogy az agresszív viselkedés megfigyeléssel és utánzással tanulható. Minél gyakrabban eredményes vagy jutalmazott egy közösségben az erőszakosság, annál sűrűbben találkozhatunk majd vele. Ugyanakkor a tanulás korlátozhatja is az agresszív viselkedés gyakoriságát: neveltetésétől, tapasztalataitól függően az egyén reagálhat a dühítő helyzetekre másképp is, nemcsak erőszakossággal." Ha valakit pl. akadályoznak célja elérésében, nem feltétlenül kezd lökdösődni, verekedni. Az is lehet, hogy segítséget kér, kerülő utat választ, vagy lemond korábban kitűzött céljáról. A választott válasz mindenkinél az lesz, ami a múltban a legsikeresebben csökkentette a frusztrációt. E nézet szerint, a vágyakozás és az akadályoztatottság leginkább azokban az emberekben vált ki agressziót, akik gyakran voltak ellenséges helyzetek szemlélői, illetve az a tapasztalatuk, hogy az ilyen helyzetekben leginkább az erőszakosság segít.
